Szülőnek lenni  – ahogy Virág elvtárs mondta a Tanú című filmben – “nem egy habostorta”. Miután megtanultad “életben tartani” a gyermekedet, máris itt a dackorszak, amit megpróbálsz valahogy túlélni. De a java még csak most kezdődik…

A szobatisztaságra szoktatás az egyik első komoly mérföldkő, ami a kisgyerekes szülőket próbára teszi.

Kicsit félve, de mégis reményekkel vágunk bele…

amire nem számítottunk. Egy-két alkalom után a gyerek ügyet sem vet a bilire. Ha szóba hozzuk, elengedi a füle mellett. Ha pedig kicsit erélyesebben próbáljuk “terelgetni”, csak még keményebb ellenállásba ütközünk. Hiába tapsoljuk meg minden pisilés után; hiába ígérünk neki égi mannát egy pár csepp pisiért cserébe és hiába próbáljuk ész-érvekkel meggyőzni, hogy “te már olyan nagy vagy, a pelenka babáknak való”. Részéről a bili ügy lezárva.

Na, most hogyan tovább?

Anya elkezdi a netet bújni, hogy más szülők hogyan oldják meg az ilyen helyzeteket. Eközben kéretlenül is kapja a “jótanácsokat” más anyukáktól, a védőnőtől, nagyszülőktől:

• hagyd otthon pucéran szaladgálni
• vidd el húszpercenként pisilni
• vegyetek zenélő bilit
• ültesd a bilire és add oda neki az okostelefont
• tegyél bilit minden szobába
• jutalmazd matricával, drazséval, akármivel
• ígérj neki valami nagy ajándékot a szobatisztaságért cserébe.

Te pedig jó diákként szépen mindet ki is próbálod, hátha… Eközben tízpercenként kérdezgeted a gyereket, hogy kell-e pisilnie (persze nem kell neki). Aztán egy perc múlva vidáman csurgat a nappali szőnyegére.

Kezdesz összezavarodni és egyre türelmetlenebbé válni. Egyszer csak azon kapod magad, hogy kiabálsz a gyerekkel és emiatt még lelkiismeret furdalásod is van. Erre aztán végképp nem érünk rá! Ödönke szeptemberben oviba megy, addig muszáj ezt megoldani!

Ha már kívűlről fújod…

Ha már sok netes cikket olvastál, akkor kívülről fújod a szobatisztaságra való érettség jeleit…

1. Fizikai érettség: ha képes a vizelet és széklet visszatartására
2. Szellemi érettség: ha felismeri a teste jelzéseit (észreveszi, ha pisilnie vagy kakilnia kell – és ezeket meg is tudja különböztetni); ha tudja, hogy ilyenkor mit és hogyan kell csinálni (megkeresni a bilit, gatya le, záróizmok off, törlés, gatya fel, stb)

Ez mind stimmel. Akkor mi lehet a baj?!

Van még egy dolog, amiről SOKKAL KEVESEBB szó esik, pedig ezen múlik a legtöbb…

Csak érdeklődöm: melyikőtök akarja jobban ezt a szobatisztaság dolgot? Te vagy a gyerek? Na, ez az!

3. Érzelmi érettség: ami annyit jelent, hogy a gyerek szobatiszta AKAR lenni. Nem Anyu miatt, nem a jutalomért és nem a nyomás hatására: hanem egy belső késztetésnek köszönhetően, ÖNSZÁNTÁBÓL! Ez az ami igazi hajtóerőt jelent és gyermeked “cseszegetés nélkül”, fénysebességgel tart a célja felé. Mert ez az Ő CÉLJA! És ugye tudod: ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor azt 100%, hogy eléri. Vagy inkább 120 :)

“Ok, de az idő rohan! Az óvoda hamarosan kezdődik és én nekem nincs időm ölbetett kézzel ülni és kivárni, amíg ő úgy dönt…”

Mégis mit tehetsz? Íme néhány dolog, ami segít…

• Mutass példát: had lássa, amikor pisilni mész (Jé, Anya se pelusba pisil)
• Legyen neve a kis és nagy “dolgoknak”: így ő is a nevén tudja őket nevezni (pisi, pipi, kaksi, gyurma, barnamaci, stb)
• Legyen készenlétben a bili / szűkítő / fellépő, amikor a gyerek használni akarja, akkor használhassa
• Kerüld a hatalmi harcot: ne utasítsd (ülj rá, gyere megyünk pisilni). Ha akar ráül, ha nem, nem.
• Kerüld a jutalmazást, mert ez egy fontos fejlődési folyamat – a gyereknek tudatában kell lennie … (a jutalom egy külső motiváció, ami miatt lekerül a fókusz arról, hogy ezt a célt valójában Ő akarja elérni.)
• A legtöbb elgyötört szülő óriási súlyú és jelentőségű ügyként kezeli ezt a szobatisztaság kérdést, annak minden stresszével és drámájával együtt. Te légy ennél tudatosabb: ez egy könnyed és természetes folyamat, ami idővel mindenképpen meg fog történni. Ha gyermeked ezt látja rajtad, akkor ő is természetes és könnyű dologként fog tekinteni a bili-ügyre. Íme egy varázsmondat, amit akár minden nap mantrázhatsz: “nem aggódom miatta, bízom benne!”

Az érzelmi érettség másik neve: belső motiváció. Azaz egy DÖNTÉS, amit a gyermeked hoz meg és emiatt a sajátjának tekinti. Ez nagyon meggyorsítja a folyamatot: nincs szorongás, nincs dráma, nincs hiszti, nincs hatalmi harc, és nincs (vagy csak ritkán) balesetezés.

Érdekesség: több nemzetközi vizsgálat is rámutatott, hogy amelyik gyereknél a szobatisztaságra szoktatás “fájdalom mentesen” zajlott le, azaz pozitív tapasztalás volt, ott a gyerekek nagyobb önbizalommal és egészségesebb énképpel léptek tovább az újabb kihívások felé.