Szobatisztaság a gyerek szemszögéből

A gyermek életében a szobatisztaságra szoktatás egy nagy változás. Ebből kell kiindulnunk. Meg kell tanulnia alkalmazkodni ehhez a változáshoz.

Gondolj csak bele:

  • A pelenkás gyerkőc ott pisil vagy kakil ahol éppen van és akkor amikor jön.
  • Nem kell abbahagynia a játékot vagy felállnia a kedvenc meséje mellől.
  • Arra sincs szüksége, hogy ismerje a teltségérzetet mert egyszerűen nem számít.

Felnőni egyik napról a másikra

Aztán eljön az idő amikor hirtelen nagylány/nagyfiú lesz és azt szeretnék, hogy kezdje el használni a bilit. No de ez nem olyan egyszerű. Hiszen ehhez:

  • fel kell ismernie és tudatosítani magában a teltségérzetet, azt az érzést, hogy „menni kell”
  • tudnia kell, hogy hol van a bili
  • vissza kell tartania amíg elér a bilihez
  • lehúzni a nadrágot
  • ellazítani a záróizmait
  • törlés
  • nadrág fel
  • kézmosás

Ez a sok kis apró dolog kell, hogy összeálljon a szobatisztává váláshoz.

Innen nézve egyszerű; de gondolj csak bele a gyerek szemszögéből aki igazán még azt sem érti, hogy mit akarnak tőle és miért nem maradhat minden úgy ahogy eddig volt és tökéletesen működött.

Szülőként az a feladatunk, hogy bátorítsuk, támogassuk gyermekünket ebben a tanulási folyamatban.

Hogyan segíthetnek a játékok a szobatisztaságra szoktatásban?

  • felgyorsítják a folyamatot hiszen játékkal mindent sokkal könnyebb elsajátítani
  • nagy segítséget jelentenek akkor amikor már a gyakorlatban csináljátok
  • nem vesznek el időt nem kívánnak plusz energiaráfordítást
  • segítenek, hogy a mindennapokban a fókusz a szobatisztaságra terelődjön
  • motiválnak, lendületben tartanak
  • mélyítik a szobatisztasággal kapcsolatos ismereteket
  • segítségükkel a gyerekek könnyen megbarátkoznak a folyamattal
  • a gyerekek imádják
  • előkészítés, tanulás, megerősítés fázisában egyaránt jó szolgálatot tesznek
  • változtathatók továbbfejleszthetők személyre szabhatók

Szobatisztaság ellenállás nélkül

“Kisfiam majdnem 3 éves volt és csak pelusba volt hajlandó kakálni. Megkaptuk a könyvet,eleinte úgy tűnt nem érdekli. Aztán minden nap legalább 2x elolvastuk. Két hét sem kellett hozzá és önszántából a bilibe kakált. Azóta nem kéri a pelust csak ráül a bilire vagy a wc-re kell ráültetni. Varró-Kiss Adrienn, Nyíregyháza”