SZOBATISZTASÁG:
felkészülni, vigyázz, RAJT!
1. FELKÉSZÜLNI…
A kérdés, amely leggyakrabban felmerül a kisgyerekes szülőben a szobatisztasággal kapcsolatban, hogy: Mikor kezdjük?
A szobatisztaság egy képesség amelynek birtokában a gyermek már tud visszatartani és várni ha nincs mód azonnal elvégezni a dolgát. Éppen ezért nem lehet konkrét életkorhoz kötni a bilire szoktatás kezdetét.
Az optimális időpont megtalálásához azt kell szem előtt tartanod, hogy a gyerek készen áll-e a szoktatásra.
Ranschburg Jenő két feltételt fogalmazott meg ezzel kapcsolatban:
1. „A gyermeknek el kell jutnia az értelmi fejlődés olyan fokára, ahol az egyszerű, közvetlen magyarázat következményeként világosan megérti, mit kívánnak tőle a szülei. Mindaddig, amíg a gyerek nem éri el ezt a fokot, csupán dresszúráról beszélhetünk, nem pedig az emberi értelemben vett szoktatásról, nevelésről.
2. Képessé kell válnia a záróizmok akaratlagos szabályozására. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, csupán feltételes reflex alakítható ki, de a testi szükségletek tudatos időzítése, szabályozása nem.” / Szülők kis könyve/
Hogyan jelezheti a gyermeked, hogy teljesülnek ezek a feltételek?
- Láthatóan zavarja, ha koszos a pelenkája
- Érdeklődéssel figyeli mások vécéhasználatát esetleg utánozza is azt
- Érti és követi az egyszerű utasításokat
- Figyel az ingerekre, tudatában van annak, amikor megtölti a pelenkáját
- Pelenkája száraz marad akár 2 órán át
Ha a gyerkőc felől már indulhat a móka akkor…
Te is felkészültél már?
Sokszor hangoztatott, kicsit elcsépelt, de igaz, hogy a szobatisztaság nagy mérföldkő a gyermekek életében. Tudom, hogy nagyon szeretnéd ha már túl lennétek ezen a mérföldkövön. Szívesen hátradőlnél egy megkönnyebbült sóhajjal, hogy: “Huhh! Ez is megvan.” De meg lesz, ne aggódj!
Megoldandó probléma helyett lehet ez egy kellemes és sikerélményekkel teli tapasztalat mindkettőtöknek.
A titok nyitja két szó: türelem és terv
TÜRELEM: A szobatisztaságra szoktatás egy sok figyelmet igénylő folyamat melynek során adódhatnak a „nyugalom megzavarására alkalmas” helyzetek . Csak néhány példa a leggyakoribbak közül:
- Már negyedszer takarítom a padlóról a baleset eredményét és még délelőtt 11 óra sincs
- Látom, hogy mennie kell de nem akarja félbehagyni a játékot
- Érzi, hogy kell neki, de nem hajlandó ráülni a bilire
- Bilizés? Csak kezdetben érdekelte.
Sokkal könnyebb megőrizni a nyugalmadat és türelmesnek maradni ha észben tartod, hogy ez egy tanulási folyamat – illetve, ha vannak eszközeid a hasonló helyzetek megelőzésére vagy kezelésére. Na itt jön képbe a TERVEZÉS…
TERV: Talán elsőre mókásan hangzik: tervet készíteni a szobatisztaságra szoktatáshoz, de hidd el nagyon, nagyon megéri. A tervkészítés nem jelent mást, minthogy leülsz és összeszeded a gondolataidat: mit mikor, és hogyan szeretnél csinálni. Ha átgondolod a folyamatot, mentálisan is felkészülsz és így sokkal könnyebb lesz türelmesnek maradnod.
2. VIGYÁZZ!
A gyermeked készen áll és Te is készen állsz, eddig nagyon jó! Van azonban néhány olyan élethelyzet, amikor – mindezek ellenére – nem szerencsés elkezdeni a szoktatást.
költözés
- kistestvér születése
- most szokik vagy szokott le a cumiról
- bölcsőde-, vagy óvodakezdéssel egyidőben
- betegség
- elutazás
- családi problémák
Ilyen esetekben a legjobb, ha elhalasztjuk a szoktatást, hiszen egyszerre egy változással elég megbirkóznia a kisgyereknek.
3. RAJT
Készen álltok a bilire szoktatásra? Szuper! Akkor…
RAJT! Milyen a jó rajt?
Röviden: A gyerek személyiségéből indul ki.
Biztosan te is gyakran tapasztalod, hogy a gyerekek néha nagyon különböznek egymástól. Vannak örökmozgók, üldögélők, bátrak, megfontoltak, félénkek… még hosszan folytathatnánk a sort. Ami működik az egyik gyereknél az könnyen lehet, hogy a másiknál nem válik be. És ez így van jól. Más és más dolgokkal lehet őket motiválni. Éppen ezért a személyre szabott támogatás és bátorítás a legjobb megoldás. Ez a titka nemcsak a jó rajtnak hanem a könnyed, gyors célba érésnek is. Egyszóval: a teljes folyamatot lehetőleg alakítsd a gyermeked személyiségéhez! Sok sikert!
Szobatisztaság ellenállás nélkül
“Kisfiam majdnem 3 éves volt és csak pelusba volt hajlandó kakálni. Megkaptuk a könyvet,eleinte úgy tűnt nem érdekli. Aztán minden nap legalább 2x elolvastuk. Két hét sem kellett hozzá és önszántából a bilibe kakált. Azóta nem kéri a pelust csak ráül a bilire vagy a wc-re kell ráültetni. Varró-Kiss Adrienn, Nyíregyháza”