Egyre több levelet kapunk anyukáktól, akik a mi könyvünket választották gyermekük szobatisztaságra neveléséhez. Ez egy karácsonyi sikersztori, amelyet a levélíró hozzájárulásával, vágatlan formában teszünk közzé…

Sziasztok!

Gondoltam, leírom én is történetünket. A kislányom szeptemberben múlt két éves. Nagyon okos lány, folyékonyan beszél, népdalokat énekel, verseket mond. Amikor pisilt vagy kakilt, szólt, hogy vár valami a pelusba. Ennek okán már nyár eleje óta próbálkoztunk a biliztetéssel is, borzalmas eredményekkel. Pár nap után utálta a bilit, és a WC-szűkítőt is.

Egyáltalán nem akart ráülni, még azt sem engedte meg, hogy a szobában bent legyen a bili. Nem erőltettem tovább. Gondoltam, majd talán jövő nyáron sikerül. Ekkor bukkantan rá itt a FB-on a Pá-pá pelus c. könyvre.

Elolvastam az ajánló levelet, és mivel az ára kiszállítással együtt is nagyon baráti, gondoltam próba cseresznye. Ha most nem is sikerül, majd nyáron elővesszük.

Dec.23 -án megjött a könyv. Odaadtam a kislányomnak, elolvastuk együtt, megnézegettük a képeket. Majd újra és újra. A nap végére már egyedül mondta, hogy a képeken ki mit csinál, és miért. Az egész folyamatot tudta, elejétől a végéig, mit kell csinálni. Eddig én is sokszor elmagyaráztam neki, de csak így, illusztrálva értette meg, hogy mit is szeretnénk neki megtanítani.

Másnap ráült a bilire, ő kérte. Bugyikát adtam neki, ő kérte, mert már ő is “nagylány”, mint a könyvben. Egyre ügyesebb és ügyesebb volt. Persze, vannak bakik, becsúszik néha a bugyiba is. De egy hét elteltével egyedül ül a bilire, sokszor szó nélkül. Elvégzi a dolgát, majd kér, hogy menjünk kezet mosni. És tényleg egy hét alatt.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű lesz ezzel a könyvel, a legjobb döntés volt megrendelni. Ő is boldog, hogy már “nagylány” én meg iszonyúan büszke vagyok rá, hogy tényleg az lett.

A kisfiamnak is megtartom a könyvet, nemsokára ő is ebből fogja megtanulni, hogyan kell nagyfiúnak lenni.

Köszönettel, egy nagyon hálás anyuka :)